Szegény családban nőttem fel egy a lelkét is kidolgozó édesanya és egy alkoholista édesapa gyermekeként. Van egy nővérem, akivel nem túl szoros a kapcsolatom. 

8 éves koromig egy egyszobás albérletben laktunk 4-en, amiben nem volt fürdőszoba és a WC is kint volt az udvar végében. Aztán a nagymamámékhoz költöztünk és ott telt el a teljes gyerekkorom.

Édesapámat csak az érdekelte, hogy legyen otthon bor és rendszeresen elitta a fizetését. Édesanyám meg minden erejével azon volt, hogy apám hülyeségeit kompenzálja.

Szóval, a kiindulási alap nem volt túl biztató...de nem tudtam, hogy ami a gyerekkor után jön, az sokkal keményebb.

A nagybetűs életet a "sötét oldalon" kezdtem 

Az éjszakában dolgoztam, mint kidobóember. A falusi bálok voltak a legkeményebbek. 

Azelőtt soha nem láttam még senkit kalapáccsal támadni...vagy éppen sarlóval. Nem láttam olyat, hogy 4 autónyi ember hogyan töri be egy diszkó ablakát, hogy felszítővasakkal, csőhajlítókkal a kezükben, megtorolják az egyik falutársuk sérelmeit. Ott igen.
 
Mellette elkezdtem valutával "kereskedni", ami rendkívül jó pénzt hozott. Sok nagyszerű kalandot élhettem át...mert sok mindent megengedhettem magamnak. De az öröm nem tartott sokáig.

Egyik éjjel kicsit kirúgtunk a hámból. A vége az lett, hogy egy srác nekem támadt...és reggel a fogdán ébredtem. 

Ekkor döntöttem úgy, hogy végleg kiszállok az egészből és új életet kezdek.

Az első munkahelyem egy varroda volt. Azért választottuk Lala barátommal éppen azt a varrodát, ahol BMW üléshzuzatokat varrtak, mert ha már "rendes élet", akkor miért ne olyan helyen kezdjük, ami tele van csajokkal?

Ám a nagy csajozós kaland nem tartott sokáig. Sőt, igazán el sem indult.

Amikor először beléptünk a varrodába, megláttam Erikát és rögtön beleszerettem. Ma is együtt vagyunk. A frigyünkből két gyermekünk is született és nagyon büszke vagyok rájuk. Imádom a családomat. 

De most nem ez a lényeg...úgyhogy folytassuk...

Egy fontos elv

Nos, ha voltál már "varrónő", akkor tudod, hogy nem egy nagy élmény...de kiderült, hogy van bennem valami fura...ami később egyre fontosabbá vált. 

Nem tudom, hogy ciki-e vagy sem, de hamar a leggyorsabb profilozó lettem. Az üléshuzatokra varrtam fel azokat a fémszállal erősített gumi és műanyag profilokat, amelyek segítségével a huzatot felfeszítik az ülésekre.

Van egy elvem, amit azóta is alkalmazok...

Ha már csinálunk valamit, csináljuk jól.

Addig kerestem a fogásokat, trükköket, amíg ki nem dolgoztam egy módszert, amivel villámgyorsan fel tudtam varrni a profilt a huzatra.

Nem kellett sok idő, és az osztrák anyacég emberei hozzám állították be a normaidőt. Kiderült, hogy a leggyorsabb vagyok az egész cégcsoportban.

Később egy kárpitos üzembe mentem el dolgozni, ahol a fotelek vázát alapoztam. Amikor munkába álltam, azt mondták nekem, hogy kössem fel a gatyát, mert a másik alapozó srác nagyon gyors. Keményen oda kell tennem magam, ha lépést akarok vele tartani.

Másfél hónap se kellett és leköröztem. Addig kerestem a fogásokat, amíg annyira fel nem gyorsultam, hogy másfél fotelt alapoztam le, amíg a másik srác egyet.

Az alapelvem megint működött.

De olyan sokat kellett túlórázni, hogy végül visszamentem a varrodába dolgozni. Örömmel vettek vissza, mert jó munkaerő voltam.

És jött az éles váltás

Egy napon a feleségem szólt, hogy látta a Coca-Cola hirdetését. Üzletkötőt keresnek. Meg kéne próbálnom.

Soha nem adtam el semmit, szóval nemet mondtam.

A seggünk kilógott a gatyából és a Kóla nagyon jól fizetett, de nem hittem benne, hogy nekem ez menne, úgyhogy meg sem próbáltam (micsoda ostoba önkorlátozás, igaz?).

Erika fogta és a tudtom nélkül beadta az önéletrajzomat a Coca-Cola-hoz. Szentül hitte, hogy jó üzletkötő lennék.

És képzeld el, behívtak. Ma sem tudom, miért. Okuk nem volt rá. 

Mert mi állt az önéletrajozomban? 

Az, hogy voltam "varrónő" és kárpitos? Meg egy kicsit belekóstoltam másodállásban a tetőfedésbe. És kb. ennyi.

A lényeg, hogy ott ültem a felvételi bizottsággal szemben. Volt ott pszichológiai teszt, IQ teszt és készségfelmérés is.

A felvételi végén jöttek a szituációs gyakorlatok.

Olyan feladatot kaptam, hogy adjak el fekete fényű lámpát...beszéljek arról, miért jobb börtönben lenni, mint szabadon élni...és hogy adjak el sífelszerelést a Szaharában.

Annyira jól szerepeltem, hogy felvettek...az állás a nyári szezonra szólt.

A rekord

A Kólánál mindig a kihívás volt a lényeg. 

Az egyik hónapban olyan tervet kaptam, hogy Krisztián (akinek a területét átvettem) dühösen rontott be a depóigazgatóhoz reklamálni. 

A terv minden idők legmagasabb eladási számát követelte meg tőlem...amit Krisztián lehetetlennek látott. Még soha sem adott el annyi üdítőt azon a területen.

A tervet 117%-on teljesítettem.

A fizetés nagyon jó volt. Főleg, amikor 152%-os tervteljesítő voltam.

De a szezon végén mennem kellett. 

Miért?

Jogos a kérdés, ha ennyire jól ment a dolog, miért nem tartottak meg állandóra. Az igazat megvallva, senki sem tudja. De szerintem nem voltam szimpatikus az igazgatónak. Visszabeszéltem. 

Nézd, ha az éjszakában dolgoztál, megtanulod, hogy nincsenek "nagy emberek". Mindenki ugyanakkorát esik egy komolyabb pofontól. Nem számít, hány milliót keres, vagy hogy milyen beosztásban van.

Szóval, jött a Duracell. Ezt a melót nem igazán szerettem. A területi igazgató egy bögyös csajt akart felvenni helyettem.

Valójában be sem hívtak meghallgatásra. De kiderítettem a felvételiztető telefonszámát. Úgyhogy felhívtam és elértem, hogy behívjanak. Fel is vettek. De a területi igazgató végig azon volt, hogy megfúrja az állásomat.

Decemberben, szakadó hóesésben (az orromig sem láttam), éjjel kettőkor elém ugrott két őz. SIkerült őket elkerülnöm, de egy jégborda megdobta az autót és elszálltam, mint Dagadt Jónás alsógatyája a szátítókötélről.

Rögtön kirúgtak. Pedig az év végi céges vacsora miatt autóztam szakadó hóesésben az éjjel közepén a jégbordákkal tarkított úton.

Sőt, még a depó összes elemhiányát is rám verték. Gerinctelen és csúnya búcsú volt. 

Pedig éppen előtte töltöttem fel egy zalaegerszegi elektronikai üzletet elemmel (akinek évek óta nem tudtak eladni, mert az Energizer-es üzletkötő a rokona volt a tulajnak...én meg betettem oda egy egész állványra való elemet), úgyhogy alig volt elem a kocsimban a balesetkor. Talán, ha 10 000 Ft-nyi cucc volt nálam. Mégis százezres tételt írtak rám, mint hiányt.

Aztán jött a Würth. A rám bízott területet kb. 600 000 Ft-nyi forgalommal vettem át. 

Mikor leadtam, éppen 2 700 000 Ft volt a tervem. 

A zalaegerszegi Ford szalonban még a szőnyeg szélén is álltam, hogy miért nőtt a duplájára a nálunk költött beszerzésük összege 1 év alatt.

Jöhet a szabadság?

Majd egy üveggyár üzletkötője lettem. És itt ért véget az, hogy másnak dolgoztam.

Akire csak rámutattak, hogy szeretnék a vevőik között látni, azt a céget én megszereztem. Minden álomvevőt, akire csak vágytak. Év végén mégis azt mondta nekem a cég egyik tulaja, hogy az egész éves fizetésem ajándék volt...célozva rá, hogy nem ért semmit a munkám.

Ráadásul felvettek egy új cégvezetőt, aki meg GPS-t akart szerelni az autómba, hogy ellenőrizhessen.

Elég volt. Nem hogy nem becsülték az eredményeimet, de még bizalmatlanok is voltak. Úgy éreztem, itt van a pillanat, hogy lelépjek.

Amúgy is rossz alkalmazott voltam. Utáltam, hogy olyanok parancsolgatnak nekem, akik nem is értenek ahhoz, hogy eladjanak.

Saját lábra akartam állni.

Csakhogy azt nem mondta senki, hogy az sem egy osztrák sörfesztivál.

A főnök hülyesége

Az egész úgy kezdődött, hogy amikor a főnök azt mondta, a fizetésem ajándék volt, nem jártam ki többet a területre. A kapcsolatom jó volt a vevőkkel, így telefonon simán elintéztem minden rendelést.

Reggel bementem a céghez. Aztán mentem haza. Ha ajándék, hát legyen tényleg az.

De így meg unatkoztam.

A Campona titka

A munkám során sok asztalossal találkoztam. Az egyikük állandóan arra panaszkodott, hogy Nagykanizsán nem fizetik meg a munkáját és szeretne Budapest elit vevőinek eladni.

Fogtam magam, egy családi utazás keretén belül szereztem egy kiváló forrást.

Elvittem a családot a Campona-ba. Néhány éve nyitotta meg a kapuit ott a "cápás állatkert" és a gyerekek meg akarták nézni az Óceanáriumot. 

Úgyhogy úgy döntöttem, összekötöm a kellemeset a hasznossal.

Besétáltam az egyik tolóajtós szekrényeket gyártó üzletbe és elkértem az üzletkötőjük számát. Felhívtam és megbeszéltem vele egy időpontot.

Hamar kiderült, hogy csak tolóajtós szekrényeket ad el, semmi mást. És amikor a vevők rákérdeznek, hogy nem tudnak-e mondjuk, konyhabútort vagy tálalót készíteni, mindig nemet mondott.

Felajánlottam neki egy tisztességes jutalékot, hogy az ilyen vevőknél ajánljon be minket. És már 2 nap múlva ott is volt nálam az első vevő száma.

Az elit következett. 

A II. kerület, bébi! 

Igazi nagykutyák. Ügyvédek, orvosok, nagykövetek...a gazdagok világa.

És úgy adtam el nekik bútorokat, mint az álom. Pedig még egy katalógus sem volt nálam!

És az üzletek 80-90%-át megkötöttem.

De a jólétnek vége szakadt...megint

Sajnos az asztalos gyerek elkezdett lecsípni a pénzemből. És amikor ez az összeg már milliós szintű lett, berágtam.

A kapcsolati tőkém megvolt, így kerestem egy másik asztalost, akiről azt mondták, hogy első osztályú munkát végez.

Csak azt nem mondták, hogy egy sunyi kis menyét. Ráadásul, teljesen megbízhatatlan is.

Nem kellett sok idő, hogy felhívják Budapestről, hogy ha nem viszi a megrendelt bútorokat, radiátort kötnek a hátára és megúsztatják lefelé a Dunán.

Ez persze a kapcsolatom fülébe is visszajutott...így a mesének vége is lett. Pedig ez már-már passzív jövedelem volt.

Heti 1 napot kellett dolgoznom és dőlt a pénz. De a rossz asztalosválasztás miatt ettől a kényelmes és gazdag élettől elbúcsúzhattam.

Újra kellett kezdenem mindent.

Úgy gondoltam, egyedül csinálom tovább. Teljesen egyedül.

De mit csináljak?

Azt kell tudnod, hogy az általános iskolában nagyon jó tanuló voltam. De 7.-ben minden megváltozott. Az anyai figyelemhiányra az volt a kamaszkori reakcióm, hogy elkezdtem hülyeségeket csinálni. Egészen az igazgatói intőig vittem. Nyolcadikban már csak 3-as volt az átlagom.

Anyámék rám erőltettek egy katonai sulit. Gyűlöltem. Képzeld csak el, egy lázadó kamasz gyerek, amint egy laktanya kellős közepén, egy katonai kollégiumban menetel az ebédlőbe.

Nem kellett fél év és kirúgtak.

Az egyetlen suli, ahová átvettek egy mezőgazdasági szakközépiskola volt. De ki akart "tehéngépész" lenni?

Én biztosan nem. De végigcsináltam a sulit...kb. közepes átlaggal.

Jófejű gyerek voltam, így ez azt jelentette, hogy kb. egy szót sem tanultam. Csak bejártam az iskolába. A szünetekben írtam meg a házi feladatokat és az órákon hallottakból "éltem túl". Az érettségire úgy mentem el, hogy bele sem néztem a tételekbe.

Aztán némi munkapiaci küzdelem után úgy döntöttem, hogy főiskolára megyek. Gazdasági informatikusnak tanultam. De a harmadik évben azt is abba hagytam.

Soha sem hittem ebben a "tanulj jól, szerezz jó állást és építs karriert" dologban. Úgy gondoltam, hogy ez csak egy maszlag, amit a társadalom erőltetett ránk, hogy "jó állampolgárok" legyünk.

Úgyhogy felhagytam a tanulással és kutatni kezdtem, mivel tudnék foglalkozni.

Nem volt semmilyen igazi végzettségem...de volt egy elfelejtett tanács a zsebemben

Mindig úgy voltam vele, ha valami érdekel, azt megtanultam.

Csak kellett valami, ami érdekel...

Ekkor eszembe jutott egy rég elfelejtett dolog...

Az általános iskolában és a középiskolában is mindig felolvasták a fogalmazásaimat az osztálynak, mint jó példát. De tényleg mindig.

Az érettségin az irodalom írásbelim 4-es lett. A tanár azt írta rá: "Tartalom nulla, fogalmazás 5-ös". Ez 4-es ért.

Az általános iskolai tanárnőm is olyat tett, amit a saját bevallása szerint soha korábban...

8. év végén behívott az irodájába és azt mondta nekem: "János, neked valamilyen módon az írással kell foglalkoznod."

Ezt a jó tanácsot az évek során teljesen elfelejtettem. Hiszen, amikor anno kijöttem a tanárnőtől, csak vigyorogtam a tanácsán. És 10 perc múlva már nem is emlékeztem rá.

Most sem önmagamtól idéztem fel.

Megtaláltam...legalábbis azt hittem...

Elkezdett érdekelni az online marketing.

Bár értékesítőként azt mondogattam, hogy "Nekem soha sem lesz számítógépem. Anélkül is boldogulni fogok."...a főiskolán lenyűgözött a számítástechnika.

Véletlenek nincsenek. Azért kellett oda járnom, hogy megszeressem a digitális világot.

Csak hát azt gondoltam, hogy marketing tanácsadó leszek. 

Könnyű pénznek tűnt.

És akkor megjött az ihlet

Megvásároltam Schlingloff Sándor POM e-bookját (Professzionális Online Marketing).

A csomag mellé járt egy online konzultáció, amit kihasználtam.

Beszélgettem Sanyival és elmondtam neki, hogy online marketinges akarok lenni.

- Nem tartom jó ötletnek. Hamarosan annyi online marketinges lesz, mint égen a csillag - válaszolta - Talán jobb ötlet lenne valami más. Legyél szövegíró, vagy dizájner. Ezekből sokkal kevesebb lesz. Dizájner talán több lesz, de a jó dizájner mindig "hiánycikk".

A szövegíráson elgondolkodtam.

Azt már tudtam Sanyi e-könyvéből, hogy mit csinál egy szövegíró. De fogalmam sem volt, hogyan néz ez ki a valóságban.

De mint mondtam, ha valami érdekelt, azt megtanultam. Úgyhogy...

Elkezdtem keresni a tudást

Ráleltem az egyetlen magyar nyelvű könyvre, Victor O. Schwabtól, a Hogyan írjunk jó reklámszöveget című alkotásra.

Aztán találtam egy túlárazott AIDA modellt leíró infótermékre. 

A kettő elég volt ahhoz, hogy felvegyem a fonalat. 

Ugyan szöveget írni nem tanultam meg e könyvekből, de legalább volt némi fogalmam az egészről.

Aztán jött egy 3 napos tréning arról, hogyan lehet tanácsadó bizniszt építeni.

Ha jól emlékszem, 300 000 forint körül volt díja. Mivel hónapok óta nem dolgoztam, ez volt minden pénzem. De aki nem kockáztat, nem is nyerhet, nem igaz?

A tréning ugyan nem ért annyit, mint amennyit kértek érte, de elindított egy pályán. Szóval, úgy is jó befektetésnek bizonyult, hogy igazán nem adott túl sok értéket. Ugyanis arra ösztönzött, hogy a sok olvasás és kifogás helyett csináljak végre valamit.

Hát elkezdtem csinálni

Még ugyan nem írtam egyetlen szöveget sem, de valahol mindent el kell kezdeni.

Beleástam magam mélyebben is a szövegírás világába.

Gary Halbert, Dan Kennedy, Joe Sugarman és Gary Bencivenga ingyenes anyagait kezdtem el tanulmányozni.

Azt talácsolták, hogy fogjam magam és SZABAD KÉZZEL másoljak le szóról-szóra nagy sikert elért szövegeket...10-szer!!!

Először csak nevettem ezen a tanácson. De ahogy elkezdtek feliratkozni a hírlevelemre az emberek, egyre égetőbb volt, hogy valóban jobb szövegeket írjak, mint az átlag.

Úgyhogy fogtam magam és elkezdtem szabad kézzel, papírra lemásolni egészoldalas hirdetéseket, 4-5 oldalas DM leveleket.

Teleírtam 1000 oldalt szövegekkel

Ettől szövegíró lettem-e?

Nem. De nagyon erős alapot biztosított ahhoz, hogy az legyek. Már értettem, hogyan működik egy szöveg.

Amikor kézzel lemásolsz néhány nagy sikerű szövegvet, valamiféle csoda történik. Ezt nem igazán lehet elmagyarázni. Csinálni kell és akkor megérted, miért javasolják ezt a gyakorlatot.

És azt is garantálom, hogy kb. senki sem végzi el ezt a feladatot. Azt mondják, enélkül is meg lehet tanulni a szövegírást.

Igen. Valóban meg lehet. Csak éppen más lesz az eredmény.

Nem véletlen, hogy az igazi nagyágyúk mindegyike azt írta, hogy elvégezték ezt a gyakorlatot. A kevésbé jók nem. Ez számomra beszédes volt.

Így már csak azt kellett megtanulnom, hogyan készülnek a jó szövegek.

Rengeteget olvastam.

Mindez 2005-ben volt.

És elkezdtek jönni az eredmények

2006-ban már álnéven megnyertem egy szövegíró versenyt.

2010-ben én is részt vettem a Microsoft Offince 2010 piacra vezetési kampányában. 50 szövegíró közül választottak ki.

Ez elmúlt években szinte az összes jó nevű szövegíró után dolgoztam már és eddig mindegyiküket sikerült túlszárnyalnom.

Néha csak 37%-kal teljesítettem jobban...de legtöbbször megdupláztam az eredményeiket. De voltak sokkal jobb eredményeim is.

Az egyik ügyfelem azzal keresett meg, hogy az előző (jó nevű) szövegíró csapat nem tudott neki egyetlen vevőt sem hozni.

Én hoztam neki 267 vevőt egy szöveggel.

Egy másik azzal keresett meg, hogy a szövegíró által írt szöveg már hónapok óta fent van a weboldalán, de még egyetlen megkeresést sem hozott. 

Megírtam a szöveget és az oldalról heti 12-15 megkeresés érkezik azóta is...

Egy induló webshop teljes szövegezését készítettem el egy másik szövegíró után, akinek ki sem próbálták a szövegeit.

Az ügyfelem azt írta nekem, hogy "Amikor megláttam a szövegeidet, könny szökött a szemembe. Pontosan ezt szerettem volna."

De ez számomra még kevés volt. Az, hogy az ügyfelemnek tetszik a szöveg, csak félsiker.

De a szöveg bizonyított.

A vevők az első héten elkezdtek érkezni. Pár héten belül megjelent az ügyfelemnél a média. De ami még fontosabb...

Van egy nagyker, ahová az ügyfelem konkurensei már évek óta szeretnének bekerülni....sikertelenül.

Nos, ez a nagyker saját maga kereste meg az ügyfelemet, hogy forgalmazni szeretnék a termékeiket.

Hogy mi okozza ezt a különbséget?

Talán az, hogy én valóban lemásoltam kézzel a legnagyobb sikerű szövegeket.

Talán az, hogy az alapelvemet itt is követem és addig-addig csiszoltam a tudásomat, amíg tökélyre nem sikerült fejlesztenem.

Talán csak szerencsés voltam eddig.

De a lényeg...

Az évek során kidolgoztam egy módszertant, amivel akárki képes megtanulni a szövegírást.

Én sem születtem szövegírónak

Hiába fogalmaztam jól, az irodalmi fogalmazás és a cselekvésre ösztönző szövegírás köszönő viszonyban sincsenek egymással.

És ezt komolyan mondom.

Értékesítő szöveget bárki tud írni. Regényt, novellát biztosan nem.

A szövegírás sokkal inkább "kulimunka", mintsem tehetség kérdése.

De meg kell tanulni, hogyan lehet összerakni egy szöveget.

A legtöbb szövegírás anyag ebben téved

Elhiheted. Elolvastam az összeset.

Azt tanítják, hogyan épül fel egy hatásos szöveg. Pszichológiai hatásokról beszélnek. Szövegfelépítéseket írnak le.

De ezek csak az egész kép felét adják.

Nem csoda, hogy még 20 tananyag után sem igazán értettem meg teljesen a szövegírást.

Egészen addig, amíg rá nem jöttem az egész folyamatra, ahogy egy szöveget meg lehet írni.

Nézd, az évek során kemény helyzetekbe sodortam magam.

Az elején jól ment minden.

Elértem a havi 3 milliós álomfizetést.

De pofára estem...megint

Elszálltam magamtól, mint Pistike, amikor először vitt haza 5-öst matekból.

Azt hittem zseni vagyok.

Aztán egy undorító "csapat" lehúzott pár millióval.

A vége 25 milliós veszteség lett.

Ráment mindenem. A megtakarított pénzem. És végül még a házam is.

Padlóra kerültem.

Nem egyszerűen nullára futottam. Nagy durva mínuszom lett. Olyan messze volt tőlem a start vonal, hogy egy kis pontnak látszott.

De a szövegírás kihúzott a csávából

Ugyan kellett hozzá néhány év, de újra versenybe hoztam magam.

És most azon vagyok, kedves Wattsonom, hogy segítsek neked is szép eredményeket hozó szövegeket írni.

Hogy meg tudd írni a termékedhez azokat a szövegeket, amik úgy adnak el, mint az őrült.

Most, hogy már ismered a történetemet, talán látod, hogy jó helyen jársz, ha azt módszert keresed, ami valóban működik.

És ha komolyan gondolod, hogy elsajátítod a szövegírást, akkor tőlem igazi segítséget kaphatsz, hogy ezt a célodat valódi siker koronázza.

Ha gondold, tarts velem...

Igen, sok helyen tanulhatsz ma már szövegírást.

Nem is azt mondom, hogy ne tedd. Több forrás, több nézőpont...ami teljesebb képet ad.

Azt mondom tehát, hogy tőlem is érdemes ellesned néhány fogást...amik könnyen lehet, hogy milliókat fognak érni a számodra.

Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a hosszúra nyúlt "önéletrajzot"!

Most itt az ideje, hogy belefogj a barátságos szövegírás fogásainak elsajátításba, nem igaz?

Bízom benne, hogy így döntesz.

És bízom abban is, hogy neked is olyan élményekben lesz részed, mint a vevőimnek, akik már élvezik, hogy egyre több és több embert nyernek meg maguknak, hogy tőlük vásároljanak.

Kellemes utazást kívánok a barátságos szövegírás világában!

Üdvözlettel,

U.i.: Itt van néhány tipp, mivel kezdheted ezt az egész kalandot...